Egy igen jó barátom (nevezetesen P) reagált egy Tamás klubos blogbejegyzésre. Szó szót követett, és egy érdekes vita kellős közepén találtuk magunkat. Talán Titeket is érdekelni fog:

P:

->miért lenne az Isten valamilyen? Nem lehetséges, hogy azáltal, hogy mindenkinek más;-ugyanolyan? (=megnevezhetetlen?) Egyébként teljesen jogos kérdés; mi van ha a Sátán a jó?(feltevés!) .... mi az a jó...? (az a gond csak ezekkel a kérdésekkel, hogy  etika/filozófia/hittan/irod. órán elcsépeltük őket, nem..?) Ehhez kapcsolódóan a Mester és Margaritában is pontosan ez a furcsaság állt elő: Woland= jó..Vagy ha nem is az, legalább szimpatikus..

B:

Isten létezik, tehát kell valamilyennek lennie. A legzavaróbb dolog hogy annyian mást mondanak Róla. Hol itt az igazság? Hol itt a kinyilatkoztatás? Filozófiai úton rendkívül könnyen levezethető, hogy Isten jó, de ez ugyanolyan visszás. Mert ugye, Isten teremtett MINDENT, az eszményeket (ha tetszik ideákat) is, és a jóság ideája mint olyan úgy van definiálva: az Istenhez hasonló. Tehát, ha Ő rablógyilkos volna, a rablógyilkolás (definíciójából adódóan) jó dolog volna. Viszont: honnan tudjuk, hogy mi JÓ az Isten szemében?

Hogy gondoltad azt, hogy Isten nem valamilyen?

....................................................................................................................................................................

NA, INNEN KEZDŐDÖTT AZ IGAZI VITA, MAJD LÁTJÁTOK... NARANCSSÁRGÁBAN "B", FEKETÉBEN "P". =)

Isten létezik, tehát kell valamilyennek lennie.

Na, igen, ezt próbáltam az előző levelemben cáfolni. Nem biztos hogy Isten bármilyen is lehet... (ha már kételkedünk:-))
Illetve nem tudjuk mi kifejezni azt, hogy milyen, mert egyszerűen nem tudjuk elméleti síkon- a szavak útján. elmondani, milyen is lehet. (ebből sztem az következik, h (csak) tapasztalni lehet)... (Tudod, Aquinói Szt. Tamás bizonyítja be Isten létét 5 szempont vizsgálata által, ezeket gondolom ismered. lásd: Wikipédia:  "A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”"

Lehet, hogy ez az én gyarlóságom, de nem tudok elképzelni olyan létezőt, amelyik nem bír semmilyen tulajdonsággal. Azt elfogadom, hogy lehet Isten kiismerhetetlen és leírhatatlan, de már ez is két tulajdonság, nem? Lehet tapasztalni, és lehet a kinyilatkoztatásból következtetni. De itt is gondok következnek: magában a Bibliában is többféle Istenarc van elmesélve (amennyire én meg tudom ítélni). Hogyan lehet mindegyik igaz?
A változás nem tűnik logikus jellemzőnek Isten számára, ha elfogadjuk, hogy Ő időtlen - ami szerintem elválaszthatatlan az "istenség" tulajdonságától. Mégis a Bibliában is különbözőképpen reagál hasonló esetekben. Az Ószövetség istenképe szerintem egyértelműen más, mint a mienk. Mintha az összes karizmatikus ifjúsági mozgalom elfelejtette volna az Ószövetséget, és csak egyet hagyott volna meg, hogy "Isten a szeretet". Nem leszűkítése ez egy végtelenül összetett és megérthetetlen dolognak? És akkor azokról a könyvekről még nem is esett szó, amelyet más vallások gondolnak kinyilatkoztatásnak.

Azért zavar, hogy sokan sokfélét gondolnak Istenről, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek az igazat akarja üzenni. Ilyen sokféle téves dekódolás volna? Nem öntelt egy kissé, ha azt állítom, hogy a sok millió ember közül én vagyok az, aki helyesen értelmezte Isten üzenetét, és a többiek tévednek? Talán nem teljesen botorság azt feltételezni, hogy mások előttem már megtudtak valamit Róla...

Úgy gondoltam, hogy Isten minden jóság forrása. Benne nincs meg semmi a rosszból. Lehet, hogy ettől még nem az Ő személyében definiálódik a Jóság, de a gondolat azért szerintem meglehetősen logikus... A rossz jelenléte alapvető kérdés, és nem hiszem, hogy jobb választ tudnék adni rá, mint az előttem próbálkozók. A rossz abból ered, ha jobban akarod tudni a dolgokat, mint Isten. Nem? (Ez a kérdés előttem is homályos, ez mind csak tapogatózás és megérzés...)

Az érzésekkel vigyázni kell. El tudom fogadni, hogy van, amikor az érzés a megismerés egyetlen útja, de ezt racionális módszerekkel nem lehet bebizonyítani, mert nem egy rendszerbe tartoznak, nem egy fogalomrendszert használnak. De a mai európai embernek (sajnos) alapvető igénye volna a racionális magyarázat. Innentől ez hit dolga.

=)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.